A gyulladást az immunrendszer aktivizálódása váltja ki, oka pedig többféle lehet. Ez leggyakrabban valamilyen kórokozó, de lehet akár valamilyen sérülés, belső vagy külső ártalom.

Mi a gyulladás?

A gyulladás a szervezet védekező mechanizmusának fontos alapeleme.

Működése során egyszerre többféle elhárítórendszer is aktiválódik: ilyen például az immunrendszer sejtes és ellenanyagos immunitás rendszere, a gyulladáscsökkentő anyagok felszaporodásáért felelő rendszer és a véralvadási rendszer. A gyulladás egy nagyon összetett, komplex folyamat, ami egyszerre jelenti több kisebb alrendszer beindulását. Ennek eredménye az, hogy az adott területen - ahol maga a gyulladás történik - felszaporodnak az adott gyulladásra jellemző sejtek (amelyek legtöbbször fehérvérsejtek).  

A gyulladás okai

A gyulladást az immunrendszer aktivizálódása váltja ki, oka pedig többféle lehet. Ez leggyakrabban valamilyen kórokozó, de lehet akár valamilyen sérülés, belső vagy külső ártalom.

Előfordulhat az is, hogy a szervezet hibás felismerés miatt fordul saját maga ellen (valamilyen autoimmun betegség, így például a sokízületi gyulladás miatt).  

A gyulladás tünetei

A gyulladás egyik tünete maga a láz, esetenként pedig a fájdalom és tapintható duzzanat, a meleg tapintat, valamint az, hogy az adott terület vagy szerv funkciója eleve károsodik. Emellett kimutatható a vérből több laboratóriumi eltérés is.

A gyulladás diagnózisa

A gyulladás megállapítását a tünetek - például láz, esetenként fájdalom és tapintható duzzanat, meleg tapintat, károsodott funkció - megállapítása, szemrevételezése után vérvétel segíti. Ezt az teszi lehetővé, hogy a gyulladás akut fázisában különböző fehérjék szaporodnak fel a vérben, amelyek közül legalább 150 féle ismert. Ezeket közül annak a néhánynak - ötnek-tíznek - a szintjét mérik meg a laborokban, amely jól jellemzi a gyulladásos folyamatot.

Fontos a vérsüllyedési érték is, de mivel ez a gyulladás elmúlását követően még hetekig kóros lehet, az éppen fönnálló folyamat megállapítására nem használható.

Ha a vérvétel nem mutat eltérést, akkor nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a szervezetben komolyabb gyulladásos folyamat nem zajlik.

A gyulladás kezelése

Nem magát a gyulladásos folyamatot kell kezelni, hanem annak a kiváltó okát, például magát a fertőzést. Ez olyannyira így van, hogy az erőteljes gyulladásgátlás még akár a beteget is veszélyeztetheti. Ennek oka az, hogy ha a gyulladást mesterségesen visszaszorítják, akkor a szervezetben lévő kórokozó akár életben is maradhat. Így gyulladáscsökkentésként például nem adnak agresszív immunszuppresszív kezelést, ha a gyulladás önmagában segíteni a gyógyulást - a fertőzések zöme ilyen. Ha ugyanis ilyenkor magát a gyulladást elnyomnák, akkor épp a szervezet védekezőrendszerét iktatnák ki.

Ha a gyulladáscsökkentés indokolt, akkor az orvosok több tucat gyulladáscsökkentő közül választhatnak. Ezek alapvetően három-négy gyógyszertani hatáscsoportba sorolhatók be. A legfőbb különbség köztük az egyes csoportokon belül például az, hogy okoznak-e mellékhatást (például bántják-e a gyomrot), hogy mennyire gyorsan és jól szívódnak föl, mennyi ideig tart a hatásuk.

A gyulladás megelőzése

Megelőzni önmagában nem lehet a gyulladást, kivéve például azt, ha az valamely ismert autoimmun betegség hatására indul be. Azonban ilyen esetben is az alapbetegséget kell kezelni. Fő szabályként pedig annyi mondható, hogy úgy előzhető meg a gyulladás, ha kerüljük a fertőzéseket és megpróbáljuk megelőzni a betegségeket, baleseteket.

A gyulladás szövődményei

Előfordul az is, hogy a szervezet védekezőrendszere indokolatlanul jön annyira lendületbe, hogy az már önmagában is fenyegeti a beteg életkilátásait. Ilyesmi az autoimmun betegségek esetében fordulhat elő, de megesik az is, hogy a szervezet a kórokozók jelenlétét reagálja le túlzottan nagy intenzitással. Előfordul, hogy ilyenkor a panasz oka már nem is maga az alapbetegség, hanem a túlzott gyulladásos reakció. Ilyenkor a szervezet például májgyulladással, nyirokcsomó megnagyobbodással, vagy akár ízületi gyulladással és lázzal reagál kisebb problémákra. 

Hasznos tudnivalók

Vannak esetek, amikor a gyulladás nem jelenik meg kellő erősséggel. Ilyen például az, amikor vérképzőszervi betegségek miatt nem áll rendelkezésre elegendő fehérvérsejt. Ugyancsak csökken a reakció mértéke akkor, aki a beteg immunrendszere károsodott, ha az kábítószert használt, vesebetegsége vagy májelégtelensége van.

Problémát okozhat a lesoványodás és a fehérjehiány, de akár az is, ha a beteg túl idős. Ilyenkor a gondot az okozza, hogy a gyulladás jelei nem kifejezettek, holott a baj ugyanakkora, mint ha a szervezetben látványos gyulladás jelenne meg. Sőt ilyenkor a probléma még nagyobb, mert az alapbetegséget gyulladásos tünet híján nehezebben veszik észre, és maga a szervezet is kevésbé képes a védekezésre.
 
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kádár János belgyógyász és immunológus szakorvosnak. 

Forrás: Házipatika