Nagy csalán (Urtica dioica)

Nagy csalán (Urtica dioica)


Nagy csalán (Urtica dioica)

Gyermekkorunk "rémnövénye", Aki megismerte a "csollány" fájdalmas csípését, volt olyan aki nem?...az egy egész életen át tiszteli ezt a csodálatos gyógynövényt :) kár, hogy legtöbben, nem a gyógyhatásai miatt.

Az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény.
A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk.
Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben
alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.

Elterjedése

Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.


Élőhelye

Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. 
Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos. 
A talaj nitrogéntartalmának sav-bázis indikátora. Kedveli a nitrogénben gazdag romtalajokat is.

Jellemzői

Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású,
indás évelő növény.
Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető,
viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel.
Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak.
A csalánszőrrel a bőrszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású,
szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik,
melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt.
A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek.
A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.
A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak.
A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek.
Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú. 

Szaporodása

Kúszó gyöktörzzsel és maggal.
A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak,
és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.

Hasznosítása, jelentősége

A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz,
ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés. Fontos gyógynövény,
de számos hazai lepkefaj tápnövénye is.
Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat.
Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen.
Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.
Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba,
egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.

A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként,
zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják,
sőt néha sörhöz is használják fűszerként.
Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak.
Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is.
Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz,
az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.

A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele,
belőle készítettek fonalat és szövetet.
Levelének gyűjtési ideje március-április,
gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.

Tetszett a cikk?

 

 

EgészségVilága cikkajánló

További cikkek »

 

 

 

 

EgészségVilága cikkajánló

További cikkek »

 

 

 

Egészség szolgáltatások

További egészség szolgáltatások »