Mit jelent gerincszűkület?



A gerinc magába foglalja és védi a gerincvelőt, mely a koponyaalaptól a medencéig ér. A gerincen elhelyezkedésük szerint szakaszokat különböztetünk meg. A nyaki gerinc a gerinc nyaki szakasza. Két lajhárfaj (Choloepus és Bradypus) és a manátuszfélék (Trichechus) kivételével az emlősöknek hét nyakcsigolyájuk van.Más gerincesekben ezek száma a kétéltűek egyetlen csigolyájától a hattyúk 25, vagy a már kihalt Elasmosaurus 76 csigolyájáig változik. A hátgerinc a nyak alsó részétől a medence tetejéig ér. A hátgerinc bordákhoz kapcsolódó része a mellkasi gerinc. a fennmaradó része az ágyéki gerinc. A keresztcsonti csigolyák a medence régióban helyezkednek el, a kétéltűekben egy, a legtöbb madárban és modern hüllőben kettő, míg az emlősökben akár 3-5 is lehet belőlük. Több keresztcsonti csigolya egy struktúrában történő egyesülése esetén keresztcsontról beszélünk. A madarakban található keresztcsont (latinul: synsacrum) a keresztcsonti, az ágyéki, továbbá részben a mellkasi és farokgerincből, illetve a medenceövből áll. Az állatok farkát a farokcsigolyák alkotják, madarakban az utolsó néhány csigolya csontos képződménnyé nőhet össze, vagy – pl. emberekben, továbbá csimpánzokban – farokcsonttá.


A csigolyák
A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill. ferdén hátra. A csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat (foramen vertebrale), amelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát (canalis vertebralis). Összesen 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és haránt nyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt (arteria vertebralis). A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és haránt nyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. Míg a csigolyatestek közötti ízületes, szalagos és porcos összeköttetések a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán többféle mozgást tesz lehetővé, a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak (synostosis), azok között elmozdulás nem lehetséges. A keresztcsont és a farkcsont között kis mértékű elmozdulás fiatal korban még van, de idővel ezek összecsontosodása is bekövetkezik.
A gerincet alkotó csigolyák összeköttetései
Ízületek
A gerincet alkotó csigolyákat az egymás fölötti csigolyák ízületi nyúlványi közötti ízületek és azok szalagrendszere köti össze. Ezekben az ízületekben az ízületi végek elmozdulásai viszonylag kicsik, de összeadódva a gerincszakaszoknak jelentős - bár változó mértékű - mozgékonyságot biztosítanak. Ezek a mozgások az előre-hátra, valamint oldalirányú hajlítás, a forgás, és embernél a gerinc görbületeiből adódó rugózó mozgás. Az első és második nyakcsigolya között sajátos forgó ízület van (articulatio atlantoaxialis), melynek függőleges forgástengelye a második nyakcsigolya (axis) fognyúlványán húzódik keresztül.
Szalagok
Az ízületektől független szalagok rendszere (syndesmosisok) is összefűzi a csigolyákat. A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag (ligamentum longitudinale anterius), a csigolyatest hátsó felszínein (a canalis vertebralis elülső kerületén) a hátsó hosszanti szalag (ligamentum longitudinale posterius) húzódik, csigolyák tövisnyúlványait a tövisnyúlványok közötti szalagok (ligamenta interspinalia) a tövisnyúlványok csúcsait pedig a tövisnyúlványok fölötti szalag (ligamentum supraspinale) fűzi össze. A csigolyaíveket a rugalmas sárga szalagok (ligamenta flava) kötik össze.

Porckorongok

A csigolyatestek porcos kapcsolata (synchondrosis) a közöttük lévő rostos porckorongok (discus intervertebralis) révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez. A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik. Felülről lefelé egyre vastagabbak. Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos (anulus fibrosus) gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás (nucleus pulposus) állagú szövet tölti ki. Utóbbiak kitüremkedése a porckorongsérv (gerincsérv; discus hernia)[2][3]
A gerinc görbületei
Az emberi gerincen jellegzetes (sagittalis) görbületek vannak. Ezek a két lábon járás, az állás és ülés hatására fejlődnek ki. A nyaki szakasz előre konvex (lordosis), a háti hátra konvex (kyphosis), az ágyéki/lumbalis ismét előre domború (lordosis), végül a keresztcsonti/sacralis megint hátra domborodik (kyphosis). Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását. A gerinc oldalirányú (frontalis) görbületeit scoliosisnak nevezzük, amelyből legtöbbször jobbra hajló figyelhető meg, és nem feltétlenül jelent patológiás állapotot.
Tartalom forrása:hu. vikipédia.org
Mit jelent a gerincszűkület?
A gerincszűkület azt jelenti, hogy a gerinccsatorna, amelyben a gerincvelő és az idegek futnak, vagy a gerincből kilépő ideggyököket körülvevő tér (foramen) beszűkül. Ez nyomást gyakorolhat a gerincvelőre vagy az idegekre, ami különböző tüneteket okozhat, például fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget vagy bizsergést a végtagokban.
A szűkület leggyakrabban a nyaki (cervikális) vagy az ágyéki (lumbális) gerincszakaszon fordul elő, és az alábbi tünetekkel járhat:
- Hát- vagy nyakfájdalom.
- Lábakba vagy karokba sugárzó fájdalom (pl. isiász-szerű tünetek).
- Zsibbadás, bizsergés vagy izomgyengeség.
- Súlyos esetekben járási nehézség vagy egyensúlyproblémák.
Mi okozza a szűkületet?
A gerincszűkületet többféle tényező okozhatja, és nem egyetlen "anyag" felelős érte, hanem különböző anatómiai elváltozások. A leggyakoribb okok:
- Meszesedés (csontos kinövések, osteophyták): Az öregedés során a gerinc csigolyáin és ízületein csontos kinövések alakulhatnak ki (spondylosis), amelyek szűkítik a gerinccsatornát vagy az ideggyökök kilépési pontjait.
- Porckorong problémák: A porckorongok kiszáradása, ellapulása vagy sérvesedése (porckorongsérv) szintén szűkítheti a teret.
- Ízületi megvastagodás: A gerinc kisízületei (facet ízületek) megvastagodhatnak, ami szintén szűkületet okoz.
- Ínszalag megvastagodás: A gerinccsatornában futó szalagok (pl. ligamentum flavum) az idő múlásával megvastagodhatnak, csökkentve a rendelkezésre álló teret.
- Egyéb okok: Ritkábban daganatok, ciszták, sérülések vagy veleszületett anatómiai rendellenességek is okozhatják a szűkületet.
Tehát a szűkületet nem egyetlen "anyag" okozza, hanem csontos, porcogós vagy lágyrész-elváltozások kombinációja.
Gyógyítható-e a gerincszűkület?
A gerincszűkület kezelése attól függ, hogy milyen súlyos a szűkület, milyen tüneteket okoz, és mi az alapvető kiváltó ok. Teljes "gyógyulás" (azaz a szűkület anatómiai megszüntetése) nem mindig possible, de a tünetek jelentősen enyhíthetők, és a progresszió lassítható. A kezelési lehetőségek:
- Konzervatív (nem műtéti) kezelés:
- Fizioterápia: Speciális gyakorlatokkal javítható a gerinc mobilitása, erősíthető az izomzat, ami tehermentesíti a gerincet.
- Gyógyszeres kezelés: Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők (pl. ibuprofen) vagy szteroidinjekciók segíthetnek a fájdalom és gyulladás csökkentésében.
- Életmódváltás: Testsúlycsökkentés, helyes testtartás és ergonomikus szokások kialakítása.
- Fizikoterápia: Például ultrahang vagy elektroterápia a fájdalom enyhítésére.
- Műtéti kezelés:
- Ha a konzervatív kezelés nem hatásos, vagy a tünetek súlyosak (pl. járási nehézség, neurológiai kiesések), műtétet javasolhatnak.
- A leggyakoribb eljárás a laminectomia vagy dekompressziós műtét, amely során eltávolítják a szűkületet okozó csontos vagy lágyrészt (pl. megvastagodott szalagot vagy porckorongot).
- Súlyos esetekben gerincstabilizáló műtét (fúzió) is szükséges lehet.
- Egyéb terápiák:
- Alternatív módszerek, például akupunktúra vagy manuálterápia, bizonyos esetekben kiegészítő segítséget nyújthatnak, de ezek hatásossága egyénfüggő.
- Konzervatív kezelés esetén: Sok betegnél a tünetek jelentősen javulnak, különösen, ha a szűkület enyhe vagy közepes súlyosságú. Azonban a szűkület anatómiai okai (pl. meszesedés) nem szűnnek meg teljesen, így a cél a tünetek kontrollálása.
- Műtéti kezelés esetén: A műtét gyakran hatékonyan enyhíti a tüneteket, de a teljes felépülés időt vesz igénybe, és a műtét kockázatokkal járhat (pl. fertőzés, újbóli szűkület kialakulása).
- A gerincszűkület progressziója lassítható, de az öregedés és a degeneratív folyamatok miatt hosszú távon figyelni kell a gerinc állapotára.
Fontos megjegyzések
- Pontos diagnózis: Az MR-lelet csak egy része a képnek. A tünetek, fizikális vizsgálatok és a lelet együtt adják a teljes képet. Például enyhe szűkület nem mindig okoz tüneteket, míg súlyos szűkület jelentős panaszokkal járhat.
- Szakorvosi konzultáció: Neurológus, ortopéd sebész vagy gerincspecialista tudja pontosan megmondani, hogy a szűkület milyen mértékű, és melyik kezelés a legmegfelelőbb.
- Életmódbeli tényezők: A testsúly csökkentése, a rendszeres mozgás és a helyes testtartás kulcsfontosságú a tünetek enyhítésében és a progresszió lassításában.
Kiemelt ApróHirdetések
További kiemelt ApróHirdetések »
EgészségVilága cikkajánló








