Mit jelent gerincszűkület?

Mit jelent gerincszűkület?


 

A törzs váza a gerinc

 

 
A törzs vázát a gerinc- vagy csigolyaoszlop (columna vertebralis) (görög: rachis) alkotja. (A gerincoszlop elnevezés általánosan használt, de helyessége erősen vitatható.) Az emberben ehhez 12 pár borda (costae) ízesül, amelyeket elöl a szegycsont (sternum) kapcsol össze. Ezek közül csak a felső hét pár borda valódi borda, mert ezek egyenként ízesülnek a szegycsonthoz. Az ez alatti három pár borda úgynevezett álborda, amely porcosan összekapcsolódik, és együtt nő a szegycsonthoz, míg az utolsó két pár borda egyáltalán nem ér a szegycsonthoz; ezek az úgynevezett lengőbordák.

 

Egy hátcsigolya felépítése.A gerinc szakaszai és görbületei.

 

A gerinc magába foglalja és védi a gerincvelőt, mely a koponyaalaptól a medencéig ér. A gerincen elhelyezkedésük szerint szakaszokat különböztetünk meg. A nyaki gerinc a gerinc nyaki szakasza. Két lajhárfaj (Choloepus és Bradypus) és a manátuszfélék (Trichechus) kivételével az emlősöknek hét nyakcsigolyájuk van.Más gerincesekben ezek száma a kétéltűek egyetlen csigolyájától a hattyúk 25, vagy a már kihalt Elasmosaurus 76 csigolyájáig változik. A hátgerinc a nyak alsó részétől a medence tetejéig ér. A hátgerinc bordákhoz kapcsolódó része a mellkasi gerinc. a fennmaradó része az ágyéki gerinc. A keresztcsonti csigolyák a medence régióban helyezkednek el, a kétéltűekben egy, a legtöbb madárban és modern hüllőben kettő, míg az emlősökben akár 3-5 is lehet belőlük. Több keresztcsonti csigolya egy struktúrában történő egyesülése esetén keresztcsontról beszélünk. A madarakban található keresztcsont (latinul: synsacrum) a keresztcsonti, az ágyéki, továbbá részben a mellkasi és farokgerincből, illetve a medenceövből áll. Az állatok farkát a farokcsigolyák alkotják, madarakban az utolsó néhány csigolya csontos képződménnyé nőhet össze, vagy – pl. emberekben, továbbá csimpánzokban – farokcsonttá.

Az atlantoaxialis ízületalkotó csontrészek felülről.Az atlantoaxialis ízület.

A csigolyák

A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill. ferdén hátra. A csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat (foramen vertebrale), amelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát (canalis vertebralis). Összesen 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és haránt nyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt (arteria vertebralis). A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és haránt nyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. Míg a csigolyatestek közötti ízületes, szalagos és porcos összeköttetések a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán többféle mozgást tesz lehetővé, a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak (synostosis), azok között elmozdulás nem lehetséges. A keresztcsont és a farkcsont között kis mértékű elmozdulás fiatal korban még van, de idővel ezek összecsontosodása is bekövetkezik.

A gerincet alkotó csigolyák összeköttetései

Ízületek

A gerincet alkotó csigolyákat az egymás fölötti csigolyák ízületi nyúlványi közötti ízületek és azok szalagrendszere köti össze. Ezekben az ízületekben az ízületi végek elmozdulásai viszonylag kicsik, de összeadódva a gerincszakaszoknak jelentős - bár változó mértékű - mozgékonyságot biztosítanak. Ezek a mozgások az előre-hátra, valamint oldalirányú hajlítás, a forgás, és embernél a gerinc görbületeiből adódó rugózó mozgás. Az első és második nyakcsigolya között sajátos forgó ízület van (articulatio atlantoaxialis), melynek függőleges forgástengelye a második nyakcsigolya (axis) fognyúlványán húzódik keresztül.

Szalagok

Az ízületektől független szalagok rendszere (syndesmosisok) is összefűzi a csigolyákat. A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag (ligamentum longitudinale anterius), a csigolyatest hátsó felszínein (a canalis vertebralis elülső kerületén) a hátsó hosszanti szalag (ligamentum longitudinale posterius) húzódik, csigolyák tövisnyúlványait a tövisnyúlványok közötti szalagok (ligamenta interspinalia) a tövisnyúlványok csúcsait pedig a tövisnyúlványok fölötti szalag (ligamentum supraspinale) fűzi össze. A csigolyaíveket a rugalmas sárga szalagok (ligamenta flava) kötik össze.

A gerinc sagittalis metszete.

Porckorongok

Normál (balra) és porckorongsérves állapot (jobbra) a nyaki gerincen

A csigolyatestek porcos kapcsolata (synchondrosis) a közöttük lévő rostos porckorongok (discus intervertebralis) révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez. A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik. Felülről lefelé egyre vastagabbak. Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos (anulus fibrosus) gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás (nucleus pulposus) állagú szövet tölti ki. Utóbbiak kitüremkedése a porckorongsérv (gerincsérv; discus hernia)[2][3]

A gerinc görbületei

Az emberi gerincen jellegzetes (sagittalis) görbületek vannak. Ezek a két lábon járás, az állás és ülés hatására fejlődnek ki. A nyaki szakasz előre konvex (lordosis), a háti hátra konvex (kyphosis), az ágyéki/lumbalis ismét előre domború (lordosis), végül a keresztcsonti/sacralis megint hátra domborodik (kyphosis). Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását. A gerinc oldalirányú (frontalis) görbületeit scoliosisnak nevezzük, amelyből legtöbbször jobbra hajló figyelhető meg, és nem feltétlenül jelent patológiás állapotot.

Tartalom forrása:hu. vikipédia.org

Kép forrása: hu.wikipedia.org. Képet készítette: Henry Vandyke Carter - Vertebral column image.- From: Henry Gray (1918) Anatomy of the Human Body (See "Könyv" section below)- Altered by User:Uwe Gille, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1282158


Mit jelent a gerincszűkület?

A gerincszűkület azt jelenti, hogy a gerinccsatorna, amelyben a gerincvelő és az idegek futnak, vagy a gerincből kilépő ideggyököket körülvevő tér (foramen) beszűkül. Ez nyomást gyakorolhat a gerincvelőre vagy az idegekre, ami különböző tüneteket okozhat, például fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget vagy bizsergést a végtagokban.

A szűkület leggyakrabban a nyaki (cervikális) vagy az ágyéki (lumbális) gerincszakaszon fordul elő, és az alábbi tünetekkel járhat:

  • Hát- vagy nyakfájdalom.
  • Lábakba vagy karokba sugárzó fájdalom (pl. isiász-szerű tünetek).
  • Zsibbadás, bizsergés vagy izomgyengeség.
  • Súlyos esetekben járási nehézség vagy egyensúlyproblémák.

Mi okozza a szűkületet?

A gerincszűkületet többféle tényező okozhatja, és nem egyetlen "anyag" felelős érte, hanem különböző anatómiai elváltozások. A leggyakoribb okok:

  1. Meszesedés (csontos kinövések, osteophyták): Az öregedés során a gerinc csigolyáin és ízületein csontos kinövések alakulhatnak ki (spondylosis), amelyek szűkítik a gerinccsatornát vagy az ideggyökök kilépési pontjait.
  2. Porckorong problémák: A porckorongok kiszáradása, ellapulása vagy sérvesedése (porckorongsérv) szintén szűkítheti a teret.
  3. Ízületi megvastagodás: A gerinc kisízületei (facet ízületek) megvastagodhatnak, ami szintén szűkületet okoz.
  4. Ínszalag megvastagodás: A gerinccsatornában futó szalagok (pl. ligamentum flavum) az idő múlásával megvastagodhatnak, csökkentve a rendelkezésre álló teret.
  5. Egyéb okok: Ritkábban daganatok, ciszták, sérülések vagy veleszületett anatómiai rendellenességek is okozhatják a szűkületet.

Tehát a szűkületet nem egyetlen "anyag" okozza, hanem csontos, porcogós vagy lágyrész-elváltozások kombinációja.

Gyógyítható-e a gerincszűkület?

A gerincszűkület kezelése attól függ, hogy milyen súlyos a szűkület, milyen tüneteket okoz, és mi az alapvető kiváltó ok. Teljes "gyógyulás" (azaz a szűkület anatómiai megszüntetése) nem mindig possible, de a tünetek jelentősen enyhíthetők, és a progresszió lassítható. A kezelési lehetőségek:

  1. Konzervatív (nem műtéti) kezelés:
    • Fizioterápia: Speciális gyakorlatokkal javítható a gerinc mobilitása, erősíthető az izomzat, ami tehermentesíti a gerincet.
    • Gyógyszeres kezelés: Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők (pl. ibuprofen) vagy szteroidinjekciók segíthetnek a fájdalom és gyulladás csökkentésében.
    • Életmódváltás: Testsúlycsökkentés, helyes testtartás és ergonomikus szokások kialakítása.
    • Fizikoterápia: Például ultrahang vagy elektroterápia a fájdalom enyhítésére.
  2. Műtéti kezelés:
    • Ha a konzervatív kezelés nem hatásos, vagy a tünetek súlyosak (pl. járási nehézség, neurológiai kiesések), műtétet javasolhatnak.
    • A leggyakoribb eljárás a laminectomia vagy dekompressziós műtét, amely során eltávolítják a szűkületet okozó csontos vagy lágyrészt (pl. megvastagodott szalagot vagy porckorongot).
    • Súlyos esetekben gerincstabilizáló műtét (fúzió) is szükséges lehet.
  3. Egyéb terápiák:
    • Alternatív módszerek, például akupunktúra vagy manuálterápia, bizonyos esetekben kiegészítő segítséget nyújthatnak, de ezek hatásossága egyénfüggő.
  • Konzervatív kezelés esetén: Sok betegnél a tünetek jelentősen javulnak, különösen, ha a szűkület enyhe vagy közepes súlyosságú. Azonban a szűkület anatómiai okai (pl. meszesedés) nem szűnnek meg teljesen, így a cél a tünetek kontrollálása.
  • Műtéti kezelés esetén: A műtét gyakran hatékonyan enyhíti a tüneteket, de a teljes felépülés időt vesz igénybe, és a műtét kockázatokkal járhat (pl. fertőzés, újbóli szűkület kialakulása).
  • A gerincszűkület progressziója lassítható, de az öregedés és a degeneratív folyamatok miatt hosszú távon figyelni kell a gerinc állapotára.

Fontos megjegyzések

  • Pontos diagnózis: Az MR-lelet csak egy része a képnek. A tünetek, fizikális vizsgálatok és a lelet együtt adják a teljes képet. Például enyhe szűkület nem mindig okoz tüneteket, míg súlyos szűkület jelentős panaszokkal járhat.
  • Szakorvosi konzultáció: Neurológus, ortopéd sebész vagy gerincspecialista tudja pontosan megmondani, hogy a szűkület milyen mértékű, és melyik kezelés a legmegfelelőbb.
  • Életmódbeli tényezők: A testsúly csökkentése, a rendszeres mozgás és a helyes testtartás kulcsfontosságú a tünetek enyhítésében és a progresszió lassításában.
Cikket lejegyezte: Irina
Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

EgészségVilága cikkajánló

További cikkek »