Egy váratlan baleset és utána

Néhány nappal ezelőtt csütörtökön 14 körül kimentem a konyhába, hogy a tűzhelyen lévő 2-3 liter forró vizet átöntsem egy másik edénybe. Felemeltem a fazekat megfordultam és egy általam meg határozatlan ok miatt kicsúszott a fazék a kezemből. (Arra a pár másodpercre nem emlékszem. Kiesett az agyamból.) Nagy csattanással a padozatra esett és talán két pillanattal később iszonyatos fájdalmat éreztem a jobb lábamon. Fel sem fogtam, hogy mi történt. Úgy éreztem, hogy el sem tudok onnan mozdulni. Pár másodperc, vagy perc után kivánszorogtam a fürdőszobába és elkezdtem a  a hideg csapvizet a lábamra engedni. Talán 10-20 percig. A fájdalom nem szűnt. SBO-ra nem mentem, mert ott mindig iszonyatos a tömeg, nagyon hosszú a várakozási idő. (Eddig amikor be kellett mennem, mindig ez volt a tapasztalatom.)

Száradás után Irix-et fújtam rá, Octenistept fertőtlenítő spayt használtam, majd ConvaTec Granuflex Extra Thin hidrokolloid (15x15 cm.) kötszert (1 most, 2nap után a kettes vált.ra cseréltem) tettem  a gyógyszerész tanácsára. Lazán betekertem Peha-haft öntapadő rögzítő pólyával. Utána nem bolygattam addig, amíg nem kezdett el feszülni a pólya, pedig feltételkor inkább laza volt.

A baleset után 1,5-2 óra elteltével már egyáltalán nem fájt. Járni kiméletesen tudtam, mert a talpam és a sarkam nem sérült.

A baleset első napján 08.21-én este.  

 2.nap reggel. Közérzetem jó, semmi nem fáj. Folyamatosan dagad.      

Kimászott a kötés alól, halad a sarkam felé. Nemsokára kibontom és újra kötöm.

Ez pedig szombat este. Nagyon dagadt, hólyagos, nem fáj, kicsit viszket.Talán javulás útjára lép.:))

Itt éreztem, hogy jó felé fordul a történet.

Vasárnap:

Ez pedig vasárnap reggelre kb 2 dl folyadék jött le belőle az éjszaka. Még most is sok maradt benne. Érzem, hogy mostmár minden jó lesz. Nem fáj, csak dagadt nagyon, kicsit viszket, közérzetem jó. A fejfájásom két napja nem jelentkezett. Ennek ellenére családom unszolálása bementünk a bőrgyógyászati klinikára vasárnap estefelé egy tetanusz injekciót kérni.

Hát én azt hiszem, hogy nem kellett volna bemenni. Az injekció az igen kellett, csak ők minden ellenkezésem ellenére sebet nem csak fertőtlenítették és átkötötték, hanem vagy harminc tűszúrással kiengedték a többi folyadékot is belőle. majd bekötötték szorosra. Persze pár óra elteltével már majd szét robbant a lábam annyira elkezdett dagadni.

Otthon a külső fáslit félig letekertem, lazítottam és visszatekertem. Cserencsére megnyugodott:) Nem fájt!

Másnap, hétfőn beutalóval jelentkezni kellett a klinlka plasztikai sebészetének ambulanciáján.

Nem fájt ugyan, de elkezdték a volt hólyagok széleinek felbontását ledarabolását, majd fertőtlenítős kendőkkel bekötötték.

Két napig szintén nem fájt.

Szerdán kötéscsere. Három órás várakozás után a vérnyomásom 189/98/113. Először ezt húzattuk le. Volt nálam gyógyszer. Majd leszedték szinte az összes bőrt róla.

Fájni nem fájt amíg csinálták, hanem utána!!! Muszáj volt bevenni fájdalomcsillapítót, mert éjjel annyira fájt. A fájdalomcsilapító ellenére sem javult, csak egy húsz százalékot. Lógatni nem lehet mert elkezd fájni. Lépni szintén nagyon nehéz, van hogy el sem tudok indulni vele, mert iszonyatosan fáj, szinte ledermed az egész lábfejem és a bokám. Tízes skálán nyolcas a fájdalom. Égő, szúró parázsló érzések. Uhh! Rágondolni is rossz.

Ez pedig  már a pénteki állapot a kötéscserén. 

Itt már kicsit javult a helyzet. Fájdalom a tízes skálán hatos körüli.

Szombaton tovább javult a helyzetem, vasárnap már elviselhető volt. Sűrűn meglazítottam a kötést, majd lazán visszatekertem. Ez érezhetően ez mindig jót tett neki.

Szeptember 01 hétfő, ismét kötéscsere.

Három nap telt el az előző óta. Kicsit aggódtam, mert ez idő alatt még sok váladék távozott a kötés alól, mely kívülről is szemmel látható volt. Mivel a három nap alatt nem volt kötéscsere, a váladék beleszáradt a gézbe és megszáradt a teteje. Arra gondoltam, meg néha úgy is éreztem, hogy összeszárad a sérült bőrfelülettel, de szerencsére ez nem történt meg.

A kötést szépen le lehetett venni, itt-ott egy kis felszisszenés kiséretében.

Amikor a doktornő megnézte, csak ennyit mondott:

Hát ez szépen és sokat gyógyult az utolsó találkozásunk óta!

Igen! A javulás szemmel látható, még a laikus számára is.

Távozás után elolvastam a kezelőlapot és örömmel láttam, hogy már nem két nap múlva kell kötéscserére menni, hanem egy hét múlva. Szuper!

Folytatom!