Halhatatlanok – 2. rész
Semmelweis Ignác – Az anyák megmentője, akit saját kortársai űztek halálba.
1847 májusában a bécsi Allgemeines Krankenhausban egy fiatal magyar orvos kétségbeesetten figyelte, ahogy az anyák egymás után haltak meg gyermekágyi lázban. Az első szülészeti klinikán a halálozási arány időnként elérte a 25-30 százalékot is. Az anyák szülés után néhány nappal magas lázban, rettenetes fájdalmak között haltak meg.
Az orvos neve: Semmelweis Ignác
Ő volt az, aki rájött: a halált a saját keze viszi át az anyákra.
Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1.–1865. augusztus 13. német származású magyar orvos és tudós volt, az antiszeptikus eljárások korai úttörője, akit az „anyák megmentőjeként” emlegettek. A szülés utáni fertőzés , más néven gyermekágyi láz, a nemi szervek születés utáni bakteriális fertőzése, és a 19. században gyakori és gyakran halálos kimenetelű volt. Semmelweis bebizonyította, hogy a fertőzés előfordulása drasztikusan csökkenthető, ha a szülészeti klinikákon dolgozó egészségügyi dolgozóktól megkövetelik a kézfertőtlenítést.
A tragikus felfedezés
Semmelweis észrevette a szembetűnő különbséget a két szülészeti klinika között. Az egyiket orvostanhallgatók, a másikat bábák kezelték. Az orvosok klinikáján sokszoros volt a halálozás. Miért? Mert az orvosok boncolás után mosakodás nélkül mentek egyenesen a szülő nők vizsgálatára. A kezükön ott maradt a boncolóterem „hullaszaga” – amit ma már tudjuk, hogy fertőzés volt.
Semmelweis 1847-ben kötelezővé tette a klórmész-oldatos kézfertőtlenítést.
Az eredmény döbbenetes volt: a halálozási arány az ő osztályán 2-3 százalékra zuhant.
Ő volt az első a történelemben, aki bizonyította: a gyermekágyi láz fertőző betegség, és azt a kezek közvetítik.
1851. május 20-án Semmelweis elfoglalta a pesti kis Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának viszonylag jelentéktelen, fizetetlen, tiszteletbeli főorvosi állását. Ezt a pozíciót hat évig, 1857 júniusáig töltötte be. A klinikán tombolt a gyermekágyi láz, egy 1850-es látogatás során, közvetlenül Pestre való visszatérése után, Semmelweis egy friss holttestet, egy másik súlyos fájdalomban szenvedő beteget és négy másik súlyos beteget talált a betegségben. Miután 1851-ben átvette a posztot, Semmelweis gyakorlatilag felszámolta a betegséget. 1851–1855 között 933 születésből mindössze nyolc beteg halt meg gyermekágyi lázban (0,85%).
Semmelweist végül 1855-ben nevezték ki a a pesti kis Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának vezetőjévé, de csak azért, mert a bécsi hatóságok felülbírálták a magyarok kívánságát, mivel elődje, Braun nem beszélt magyarul. Szülészetprofesszorként Semmelweis bevezette a klóros mosásokat a Pesti Egyetem szülészeti klinikáján .
Az eredmények lenyűgözőek voltak.
Canzi Ágost Semmelweis és Weidenhofer Mária esküvői portréi (1857)
Semmelweis 1857-ben visszautasította a Zürichi Egyetem szülészeti professzori állását. Ugyanebben az évben Semmelweis feleségül vette a nála 19 évvel fiatalabb Máriát, Weidenhofert (1837–1910), egy sikeres pesti kereskedő lányát. Öt gyermekük született.
A tragédia
Ahelyett, hogy ünnepelték volna sikereit, kortársai többsége kinevette és elutasította őt. „Őrült magyar” mondták. Hogyan is lehetne egy egyszerű kézmosás fontosabb, mint a nagy tudományos elméletek?
Semmelweis egyre kétségbeesettebben küzdött az igazáért.
Könyvet írt, leveleket küldözgetett, vitatkozott. Frusztrációja és tehetetlensége egyre nőtt.
Végül 1865-ben, mindössze 47 évesen, ideg-összeroppanásban került egy bécsi elmegyógyintézetbe, ahol néhány nappal később brutális körülmények között meghalt. Halálának oka ma is vitatott, egyes források szerint verés következtében, mások szerint fertőzés miatt.
Miért halhatatlan Semmelweis?
Mert az ő felfedezése nélkül ma is tízezrek haltak volna meg szülés után. Ő volt az, aki lerakta a fertőzésellenes orvoslás alapjait – évtizedekkel azelőtt, hogy Pasteur és Lister igazolta volna a baktériumok szerepét.
A „kézmosás” ma már magától értetődő, de valakiért először küzdeni kellett. Minden anya, aki ma egészségesen hozza világra gyermekét, és minden orvos, aki fertőtlenítve vizsgál, Semmelweis Ignácnak köszönhet valamit.
Őt hazájában sokáig nem ismerték el igazán, csak jóval halála után, a 20. században vált világszerte elismertté.
Ma már Budapesten egyetem viseli a nevét, és egész Európában „anyák megmentőjeként” tisztelik. Semmelweis Ignác története nem csak egy tudományos felfedezés története. hanem egy emberé, aki látta a szenvedést, rájött az igazságra, és kész volt érte mindent feláldozni,még az életét is.
Semmelweis szobra a Szent Rókus Kórház előtt, Budapest, Magyarország (1904-ben állították, Stróbl Alajos alkotása )
Ő a bizonyíték arra, hogy néha az igazságot először kinevetik, aztán üldözik és végül elfogadják.
Halhatatlan – mert az ő keze most is ott van minden szülőszobában.
Külső kép: Ignác Semmelweis utolsó fényképe 1864-ből
