Gyógyulásom kezdettől a mai napig

Kategória:
Gyógyulások, Gyógyulások története

Gyógyulásom kezdettől a mai napig

Akik ismertek tudjátok, nyugdíjas vagyok, már jó néhány éve.

Eddig úgy gondoltam, nem írom le ebben a magazinban a történetemet, de most meggondoltam magam.

Sajnos a Covid ideje alatt a betegség csúnyán beleszólt az életembe. Kezdődött azzal, hogy én is megfertőződtem ezzel a világon átgázoló vírussal. Kórházba nem mentem, otthonomban, a világtól elzárkózva kúráltam magam. Sokáig beteg voltam, majd szövődmények léptek fel, amelyek még az eddiginél is jobban legyengítettek, fájt minden tagom, porcikám, alig tudtam járni.

Hagyományos orvosi kezelések nem igazán lettek indítva (vírus miatt) ami volt, az nem vezetett eredményre ezért folyamatosan romlott az állapotom. Kevés gyógyszert és a háziorvos által javasolt vitaminokat szedtem.

Napi 1-1,5 órát tudtam csak talpon lenni. De még így sem akartam kórházba menni, mert javában tombolt a Covid.

Laborvizsgálatot kértem, melyet a háziorvos ki is írt szó nélkül. Itthon vették le a vizsgálathoz a vért.

Kértem: Végezzenek el vizsgálatokat tumor irányába is. Ezt azért, mert régebben néha csomót éreztem az egyik mellemben. Voltam én előtte nem is olyan régen mammográfia vizsgálaton és az eredmény negatív volt, de mégis kíváncsi voltam.

Hát megérkezett a laborvizsgálat eredménye. Sok érték rossz volt, de ami a legjobban meglepett: Négy tumormarker érték nagyon magas volt. Nagyon! Még szerencse, hogy ültem amikor olvastam. Nagyon elkeseredtem, két napra totál magam alá kerültem, mert nem tudtam, hogy hogyan tovább? Egyáltalán van-e tovább? Ez alatt a két nap alatt minden megfordult a fejemben, a legvégső eset is és egyáltalán minden. Családomnak el sem mondtam, mert nem akartam, hogy megváltozzon az eddigi kapcsolatunk. Nem akartam, hogy sajnáljanak, nem akartam körülöttem könnyes szemeket látni, mert ezek a szavak, tumor, rák a köztudatba úgy vannak beépülve, hogy halálos betegség. Ebből nem lehet kigyógyulni.

Harmadik napon elhatároztam, hogy MEGGYÓGYULOK!

Megváltoztatom az életemet, ha kell totál másképp élek, mint eddig. Életmód, étrend, hozzáállás a dolgokhoz, elengedem amihez eddig feleslegesen ragaszkodtam, teljesen más életet fogok élni.

Első az volt, hogy kiderítsem, megtaláljuk különböző orvosi vizsgálatokkal, hogy egyáltalán hol a baj a szervezetemben.

Elindultak a vizsgálati időpontkérések majd a vizsgálatok. Összesen talán nyolc vizsgálat. Két hónap alatt.

Az eredmény: Hasnyálmirigyen tumor, ciszta a májon és még néhány dolog ami nem kellene, hogy legyen, de ezek már nem komoly dolgok.

Mi legyen tovább?

A kezdeti pánik az elmúlt még az elején, persze azért nem egyszerűen, mert voltak piszok nehéz napjaim, néha hetek, de kezdtem felkutatni a gyógyulás lehetséges módjait. Sokat olvastam a betegségről, sokat és nagyon sokat beszélgettem emberekkel is róla. Beszélgettem olyanokkal, akik nem lefelé húznak szellemileg és lelkileg, nem sajnálkoznak rajtam, hanem segítettek a megoldást megtalálni.

- Egy kolléganőm ajánlott egy vitamin készítményt, amit fél évig szedtem. Annyit elértem vele, hogy tovább nem romlott az állapotom, csak stagnált. Már ez is nagy eredmény volt, hogy nem romlott az állapotom, nagyon örültem ennek is.

DE! Elérkezett az idő, hogy váltsak valami másra!

Közben eddig is kutattam a lehetőségek után és akkor egy másik kedves ismerősöm ajánlott természetes hatóanyagú termékeket, amelyeknek mára már a forgalmazója is vagyok.

Nem igazán hittem benne, de megpróbáltam, mert fizikailag is, lelkiekben is és egyáltalán mindenképp nagyon rosszul voltam. Úgy éreztem, végleg elmegyek a földről!

Volt, hogy 2-3 hónapig a lakást sem tudtam elhagyni az állandó rossz közérzet miatt.

Megrendeltem és elkezdtem szedni a javasolt termékeket. Öt féle terméket napi 2-3-szor 1-2-3 kapszulát.

Ez nagyon soknak tűnik, de a cél érdekében hősiesen szedtem és szedem most is, már csak fele mennyiséget.

És láss csodát! Úgy két hetes szedés után javulni kezdett az állapotom.

Közérzetem egy kicsit javult, többet tudtam talpon lenni, nem voltam annyira fáradt. Folyamatos a javulás azóta is. Tehát jobban, jól érzem magam.

Az életminőségem javult. A rossz laborértékek kettő kivételével megjavultak. de az a kettő rossz érték is javult már, ezek eddig még minimálisat sem javultak. /Havonta ellenőriztük./

Tehát elmondhatom, hogy szinte az életemet mentették meg ezek a kapszulák.

Amit még el kell mondanom:

Életemet, környezetemet teljesen átalakítottam. (Egy kivétellel, de azon nem tudok, vagy inkább nem akarok változtatni, mert akkor a lelkiismeret furdalás okozna nekem nagy gondot, az pedig rosszabb lenne a jelenlegi állapotnál.)

Először: Megváltoztattam az étrendemet. Kenyeret, pékárut eddig minimálisat fogyasztottam, ezt folytatom most is, tejtermék fogyasztását minimálisra csökkentettem, cukrot, édességet nem fogyasztok. Hús fogyasztását szintén minimálisra csökkentettem. Inkább fehér húsokat főzök.

Minimum naponta két liter vizet elfogyasztok, lehetőleg lúgos vizet választok.( Eddig ez napi 5-6 dl volt)

A kötelező vitaminokon felül sokféle más vitamint szedek, hol ilyet, hol olyat. Kell a szervezetnek az utánpótlás, mert nem biztos, hogy főleg idős korban a szervezet mindent tud már pótolni.

Másodszor: Elengedtem magamtól, a tudatomtól mindent ami nem fontos.

Ha fáradt vagyok pihenek, ha nem érzem jól magam pihenek ( ha a lehetőségek ezt legkisebbet is megengedik ).

Nem baj, ha nincs minden rendben körülöttem! Majd megcsinálom holnap, vagy utána.

Nem baj, ha itt-ott kicsit poros a szekrény, vagy az ablak nem olyan fényes!

Nem baj, ha az ebéd csúszik 1-2 órát, csak legyen mindig otthon, amit hirtelen el tudunk fogyasztani: gyümölcs, befőtt, magvak, egészséges nasi, stb. Ne együk degeszre magunkat!

Harmadszor: Ami nem megy könnyen, félre teszem, majd később ránézek és ha közben megszületett a fejemben a döntés akkor megoldom, ha nem elengedem, csinálja más, vagy akár senki!

Fontos!

Merd a családodnak, barátodnak, munkatársadnak, főnöködnek azt mondani: NEM! vagy: IDŐT KÉREK!

Ne akarjuk a világot megváltani! Ez nagyon fontos!

Amíg élünk legyünk egészségesek és tudjunk rendesen mozogni, élni az életünket! A többi már adja magát!

Lehet, amit leírtam néhol talán igaztalannak, lehetetlennek, nagyképűnek tűnik és néhol betarthatatlannak is, de az idő múlásával egyre könnyebben megy. Én is küzdöttem, szenvedtem nagyon sokat az eddigi úton, talán még nem is tudom mi lesz az út végén, de azt az egyet tudom: MINDENT MEGTESZEK AZÉRT, HOGY AMÍG ÉLEK ELVISELHETŐ LEGYEN AZ ÉLETEM ÉS JÓL ÉREZZEM MAGAM BENNE!

: Irina

Tetszett a cikk?