A székrekedés lehet elsődleges és másodlagos. Az elsődleges székrekedés első formájában a béltartalom normális ütemben, a másodikban annál lassabban halad végig a vastagbélen, a harmadikban a zavar a végbélnél, a székletürítés mechanizmusában jelentkezik.

Mi a székrekedés?

A székrekedés lehet elsődleges és másodlagos. Az elsődleges székrekedés első formájában a béltartalom normális ütemben, a másodikban annál lassabban halad végig a vastagbélen, a harmadikban a zavar a végbélnél, a székletürítés mechanizmusában jelentkezik.
A székrekedés általában nem önálló betegség, hanem fontos tünet, mely a bélműködés és a székürítés zavarát jelzi. A másodlagos székrekedés hátterében valamilyen alapbetegség, általában hormon-, illetve anyagcsere-betegség, netán idegrendszeri zavarok húzódnak meg.
Székrekedésről akkor beszélhetünk, ha a székürítések száma heti háromnál kevesebb vagy két székürítés közt 48 óránál hosszabb idő telik el, a széklet a normálisnál sokkal keményebb, egyszerre viszonylag kis mennyiségű, naponta 50 grammnál kevesebb, az ürülés lassú és nehezen, csak erőlködés árán megy, utána is megmarad a teltségérzet.

Bár általános a naponkénti székürítés, az ettől eltérő, de rendszeres ritmus is elfogadható, ha a széklet állaga normális és az ürítés nem jár kellemetlenséggel, erőlködéssel.
A székrekedés általában nem veszélyes, az étrend módosítása és testmozgás megoldja a panaszokat. Orvoshoz kell azonban fordulni, ha mindez nem segít, a panaszok egy hétig elhúzódnak, vagy hasi fájdalom, testsúlycsökkenés, véres széklet, gyengeség, láz, hányás is jelentkezik. Heveny székrekedést okozhat a bélelzáródás vagy más súlyos betegség, soha nem fölösleges tehát az orvos felkeresése. A székrekedés egyéb bélbántalmakkal társulva más, nem mindig jóindulatú bélrendszeri elváltozások, súlyos állapotok előfutára lehet.  

A székrekedés előfordulása

A székrekedés kellemetlen tüneteit sokan megtapasztalták, de az emberek többsége csak átmenetileg. Gyakori például, hogy utazáskor, idegen helyen megváltozik a bélműködés. Ez ideig-óráig nem kóros, lelki tényezőkkel magyarázható.

Sokkal nagyobb gondot okoz, és akkor érdemel figyelmet, ha tartós vagy visszatérően jelentkezik. A krónikus székrekedés valódi civilizációs betegség, a fejlődő országokban szinte ismeretlen. Idős korban sokkal, csaknem kétszer gyakoribb. Nyugat-Európában a hatvan év fölötti lakosság 30 százaléka érintett, s a szenvedők száma egyre nő. Az idős szervezet nem képes ellensúlyozni a hosszú ideje folytatott helytelen életmód következményeit.

A nők körében gyakoribb, talán azért is, mert általában kevesebb folyadékot fogyasztanak. Átmenetileg várandósság is hajlamosít rá.

A székrekedés okai

Az okok nagyon sokfélék lehetnek, s a rövid ideig tartó, illetve krónikus székrekedés tünetei részben megegyeznek.
Az elsődleges székrekedés esetén két alapvető ok a széklettovábbító és -ürítő mozgások gyengülése és hiánya, valamint a székletürítési reflex gyengülése.

Ha a széklet a kelleténél tovább marad a bélcsatornában, miután a vastagbél a vízvisszaszívás helye, ott óhatatlanul egyre többet veszít víztartalmából és beszárad.

Mi okozza a bélmozgás lanyhulását?

Az evés, a gyomorból és az epeutakból kiinduló reflexek és a táplálkozás hormonális szabályzókörei beindítják az egyes bélszakaszokban zajló emésztést és a bélmozgásokat. Evés hiányában elmaradnak a bélmozgásokat kiváltó ingerek, s végül a belek mozgásai is. Nincs széklet, ha nem vagy csak nagyon keveset eszünk, hiszen ilyenkor naponta igen csekély mennyiségű salakanyag keletkezik. A kis volumenű, de nagy kalóriatartalmú és kevés rostot tartalmazó ételek felszívódása után alig marad a belekben salakanyag, így a bélmozgások szinte fölöslegessé válnak. A széklet beszáradása és a bélmozgások lassulása egymást erősítő folyamatok.

A székrekedés okai vagy erősítő tényezői lehetnek különböző hormonális (endokrin) megbetegedések, melyek a belekre is hatnak. Ilyenek a csökkent pajzsmirigy-működés, a mellékpajzsmirigy-túlműködés, a mellékvese betegsége, a hasnyálmirigy betegségei és a cukorbetegség.

A bél izomzatát érintő betegségek, az amyloidosis és szkleroderma következménye is lehet a székrekedés oka.

A bélmozgások reflexes szabályozásának zavarait idegrendszeri betegségek, például Parkinson-kór, agyérelmeszesedés, sclerosis multiplex is okozhatják. A bél saját idegeinek működési zavara figyelhető meíp>g Hirschsprung-betegség esetén.

A széklet távozásának zavara a végbél és a medenceizomzat összehangolt működésének károsodása miatt alakulhat ki, ami hibás gyermekkori beidegződés következménye is lehet.

A székelési inger elnyomása is lehet oka a székrekedésnek. Sokszor ez húzódik meg a gyermekkori panaszok hátterében, de a felnőttek rohanó, szorongó, stresszes és rendszertelen életmódja - rendszertelen étkezési és alvásritmus - is hasonlóképpen hat. Különösen a reggeli rohanás hatása mutatható ki, ha nincs elegendő nyugodt - kinél több, kinél kevesebb - idő a belek kiürítésére.

Mindenképpen jelentősek a lelki okok, a megváltozott, szokatlan környezet, ami párosulhat fizikai kényelmetlenséggel, a megfelelő idő és hely hiányával. A környezetváltozással és utazással általában együtt jár a táplálék megváltozott összetétele, ami erősíti a jelenséget.

Székrekedést okozhatnak a bélrendszer vérellátási zavarai.
Időskorra egyrészt a székletürítésben részt vevő hasizmok gyengülnek, másrészt a helytelen táplálkozás és székrekedés nyomán a vastagbél az évek során lassan kitágul, egyes helyeken az érelmeszesedés miatt vérellátása romlik, gyulladásos jelenségek miatt működése károsodik, a perisztaltikus izommozgások renyhébbé válnak, a széklet továbbítása zavart szenved. Idős szervezetben az emésztőnedv-kiválasztás is renyhébb, aminek következtében többek között a bélflóra összetétele is megváltozik. Az idősebbeket fokozottabban sújtja a gyógyszer-mellékhatások miatt kialakuló bélrenyheség, amiről még bővebben lesz szó.

Várandós nőknél a baba akadályozhatja a bélmozgásokat, de a megváltozott hormonális működés is felelős lehet a viszonylag gyakori székrekedésért.

Gyógyszerek nem kívánt mellékhatása is lehet a székrekedés:

Végül hosszú távon különböző hashajtók is hozzászokást, függőséget és bélrenyheséget okozhatnak.

További betegségek - így a belet szűkítő elváltozások - is okai lehetnek a székrekedésnek. A leggyakoribbak a Crohn-betegség és fekélyes bélgyulladás (colitis ulcerosa), irritábilis bélszindróma (IBS), netán daganat.

Aranyér, végbélberepedés, végbélsipoly oka és következménye is lehet a székrekedésnek.

A székrekedés egyik fő oka a mozgásszegény életmód, netán az ágyhoz kötöttség és a stressz. A késői kelés, reggeli lustálkodás sem szerencsés.
A felgyűlt bélsarat úgynevezett antiperisztaltikus, a normálissal ellentétes irányú bélmozgások hatására a harántvastagbélbe kerülhet, ami súlyos állapotot eredményezhet.

A legfontosabb hosszú távú szövődmények a vastagbélgyulladás és -fekély, bélelzáródás, a végbélnyílás betegségei, például aranyér, sérv, polip és tumoros megbetegedések.  

A székrekedés tünetei

Minthogy a székrekedés általában nem önálló betegség, meghatározásánál is a tünetekre támaszkodtunk. Ritkán normális a háromnaponta történő székletürítés is, de általánosságban 48 óra után székrekedésről beszélünk. Ilyenkor egyéb kellemetlenségek, rossz közérzet is társul hozzá. A széklet száraz, kemény és sötét színű, darabos, sokszor bogyószerű, a bélflóra által termelt gázok útját is elzárja. A beteg teltségérzetre panaszkodik, hasa puffadt és fájdalmas, és sokáig csak szelek távoznak.

A puffadás érzését az a tudat is erősíti, hogy elmaradt az ürítés. A fájdalom csak gáz- vagy székletürítésre enyhül. A száraz széklet távozásakor érezhető, hogy a végbél nem ürül ki teljesen, és maga az ürítés is fájdalmas lehet. További kísérői lehetnek a kellemetlen, rossz szagú lehelet, a nyelv lepedékessége, fejfájás, a belek hallható, érezhető mozgása, étvágytalanság, öklendezés, hányinger, rossz hangulat, ingerlékenység, alvászavar, álmosság, kimerültség, erőtlenség.

A tartós székrekedés bőrelváltozásokat is okozhat: a bőr sápadt, gyakran sárgás árnyalatú, petyhüdt és rugalmatlan. Ha a bélműködés már hosszabb ideje leállt; és a széklet végül feloldódik a bélfal által az irritáció következtében kiválasztott nyálkában, szorulásos hasmenés alakul ki.

A székrekedés diagnózisa

A diagnózis meghatározása lényegében a tünetek alapján történik, s nem nehéz. Az orvos a székelési szokások és panaszok felderítése után kikérdezi a beteget étkezési szokásairól, gyógyszereiről és a családban előforduló emésztőrendszeri betegségekről. A székrekedés számos oka közül nehéz lehet a pontos kiváltó ok vagy okok felderítése. A székrekedés kivizsgálásának része a has tapintása, sztetoszkópos meghallgatása, a bél alapos vizsgálata, tapintással, kolonoszkópia és rektoszkópia segítségével, szükség esetén kontrasztanyagos beöntést követő röntgenvizsgálattal. Erre a székrekedés hátterében meghúzódó okok és a következmények felderítése céljából van szükség.

Emellett vér-, vizelet- és széklet-vizsgálatot, olykor gyomortartalom-vizsgálatot is végeznek. Az orvosnak tisztában kell lennie az emésztésben résztvevő hormonok és enzimek működésével

A székrekedés kezelése, megelőzése

Lehetőleg az alapbetegséget kell gyógyítani, de a székrekedés tüneteit is enyhíteni kell.

Az első lépés mindig a helyes étrend és táplálkozási szokások, a napi ötszöri, de egyszerre kis mennyiségű étkezések fokozatos bevezetése. Emellett figyelni kell a rendszeres, lehetőleg reggeli székletürítésre, amit ideális esetben kisgyermekkorban szoknak meg a gyerekek. Ez egyben a megelőzés legjobb útja is.

Bélmozgásokat serkentő élelmiszerek a teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk, a nyers és aszalt gyümölcsök, zöldségek, a növényi rostban gazdag ételek, a savanyított ételek, főként tejtermékek, füstölt húsok, az alkoholmentes innivalók, szőlő és ezek jól kipróbált vegyítése. Kerülni kell a bélmozgásokat lassító ételeket: a kakaót és csokoládét, a finom kiőrlésű lisztes termékeket. A növényi rostban gazdag ételek közül a kevésbé puffasztóakat és inkább a cellulózban szegényeket kell előnyben részesíteni. Gondoskodni kell a bőséges folyadékfogyasztásról.

A diétához megfelelő mozgásprogram bevezetése is szükséges. Hasznos a korai kelés, a sok gyaloglás, a rendszeres sport, vízi sportok és természetjárás.

Az étrendi kezelés támogatására az orvos különböző hashajtók közül választhat:

Természetes székletlazítóként alkalmazhatók egyes nagy rosttartalmú növények, mint az étkezési lenmag, a rebarbara és más cellulózszármazékok. Ezek folyadékkal érintkezve megduzzadnak, és a bélfal feszítése által fokozzák a székelési ingert. Viszonylag lassan, 24-36 óra alatt hatnak, és sok folyadék fogyasztását igénylik. Az idegi reflexek károsodása esetén hatástalanok. Cukorbetegség esetén mérlegelendő az így bejuttatott szénhidrátok hatása. Puffadást okozhatnak. Súlyos krónikus székrekedés esetén nem javasoltak, mert ronthatják a tüneteket.

A széklethajtó hatású gyógynövények hatóanyagait, főként antrakinonokat, a vastagbél baktériumai aktiválják. A vastagbél falában lévő izmok működését serkentik és vizet szívnak a vastagbélbe. Hashajtóként a rebarbaragyökér, aloé, varjútövis, szenna, kutyabengekéreg, spárga, ezerjófű-szár, lenmag, kerti kakukkfű kivonatait használják.

Az ozmotikus hashajtók a térfogatnövelő szerekhez hasonlóan növelik a széklet vízmegkötő- és megtartó képességét, és vizet szívnak a vastagbélbe. Itt is fokozottan szükséges a bőséges folyadékfogyasztás, ami ezáltal lágyabb lesz, és megduzzadva feszíti a bélfalat. E szerek közé tartozik a glaubersó, a keserűsó és a tejcukor (laktóz). Magas vérnyomás, szívizomgyengeség vagy vesebetegség esetén lehetőleg ne alkalmazzuk ezeket.

A cukor és alkohol alapú hashajtók hatóanyagát a vastagbélben élő baktériumok alacsony molekulasúlyú szerves savakra (tejsav, ecetsav) bontják le. A savas béltartalom fokozza a perisztaltikus mozgásokat, a széklet lágy marad. Lassan, olykor csak három nap elmúltával hatnak, fájdalmas szélgörcsöket, és hozzászokást okozhatnak. Ide tartozik a laktulóz, egy mesterségesen előállított cukorszármazék is.

A vastagbél izmait serkentő, úgynevezett stimuláns hashajtók komplex hatást fejtenek ki a vastagbélfal izmaira, egyes izomrostokat elernyesztve, másokat serkentve. Ismert hatóanyagok a nátrium-pikoszulfát, a bisacodyl.

A hashajtókat rendszerint szájon át, tablettában adagolják, de kaphatók végbélkúpok is.

Mellékhatásaik lehetnek hasmenés, allergia, vékonybél-gyulladás és felszívódási zavarok, hozzászokás.

A béltartalom csúszósságát növelő szerek közül a leghatékonyabbak egyike a paraffin-olaj.

Az esetleges bélgörcsöket görcsoldókkal enyhítik.

Akut szorulás, műtét után, fertőző betegségek, sürgősségi állapotok esetén beöntés adható.

Ezen kívül fizikoterápiás módszerek is szóba jöhetnek: hasi masszázs vagy galvánkezelés.

Hasznos tudnivalók

Mindenképpen orvoshoz kell fordulni, ha a székrekedés mellett gyors fogyást, székrekedést felváltó hasmenést, erős hasi görcsöket tapasztal, ha véres a széklete, és panaszai több napja tartanak.

Segít a székrekedés elkerülésében, ha reggel, felkelés után egy bögre meleg folyadékot iszik. Minden étkezés előtt igyon egy pohár ásványvizet, és egész nap igyekezzen sok folyadékot fogyasztani! Naponta legalább fél kilogramm zöldséget egyen! Javasolhatók a hüvelyesek és a káposztafélék. A fehér lisztből készült ételek helyett teljes kiőrlésű gabonából készülteket, barna pékárukat egyen! Ha eddig nem növényi rostokban gazdag étrenden élt, csak fokozatosan szabad áttérnie! A székelési ingert tartósan ne nyomja el!
A székrekedés elleni szerek nagy része vény nélkül kapható, hosszút távon azonban ne használja ezeket orvosi konzultáció nélkül, mert hozzászokás után hatástalanná válhatnak, és a székrekedés hátterében súlyos betegségek is állhatnak. 

Forrás: Házipatika