Tágabb értelemben gyógynövénynek nevezzük mindazon növényeket, amelyeknek valamely részét az emberek – a bennük lévő hatóanyagok miatt – a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján gyógyászati célokra használtak vagy használnak. Szűkebb értelemben azokat a növényeket tekintjük gyógynövénynek, amelyek gyógyászati célú felhasználását valamelyik hivatalos forrás engedélyezi.

A gyógynövények ismeretének története

Ősi kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Vannak vadontermő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek először gyógyászati célra növényeket, de az egyiptomi Ebers-papirusz, ami i. e. 3500 körül keletkezett, több mint 800 különböző gyógymódot ír le. Az ókori kínaiak már i.e. is végeztek komoly műtéteket különböző gyógynövényfőzeteket alkalmazva. Hua Tuo általános érzéstelenítés alatt hajtott végre műtéteket, a betegeknek a saját maga által kifejlesztett, borral kevert gyógynövénykivonatot adta (mafeisan, 麻沸散). Hua Tuo állítólag még olyan komoly műtéti beavatkozásokat is végrehajtott a mafeisan segítségével, mint az emésztőrendszer egy részének eltávolítása. A műtét előtt szájon át adta be a borban elkevert kivonatot, amely eszméletlenséget eredményezett, illetve feltehetően blokkolta az ideg-izom ingerületáttevődés.

Magyarországon az 1915-ben alapított Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg, majd a Gyógynövénykutató Intézet és a Herbária Központ szervezi a vadontermő gyógynövények gyűjtését és termesztését.

A gyógynövények hatóanyaga  

• Alkaloidok: Általában bódító, fájdalomcsillapító, izgató és élénkítő hatásúak (anyarozs, beléndek, vérehulló fecskefű, kender, mákgubó, maszlag, nadragulya, őszi kikerics).
• Cserzőanyagok: Bélhurut oldására és vérzéscsillapításra használják (tölgy, nyír, vadgesztenye).
• Glikozidok: Szívműködést szabályzó, izzasztó, vizelet elhajtó, hashajtó hatású anyagok (piros gyűszűvirág, tavaszi hérics, gyöngyviráglevél).
• Illóolajok: Emésztést serkentő, gyulladást gátló, ízesítő hatásúak (ánizs, borsmenta, közönséges cickafark, édeskömény, fodormenta, kakukkfű, kamilla, koriander, zsálya).
• Keserű anyagok: Emésztést serkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatásúak (benedekfű, ezerjófű, fehér üröm, kálmosgyökér, tárnicsgyökér).
• Szaponinok: Nyálkaoldó, felszívódást elősegítő, köptető hatású anyagok (iglicegyökér, kankalingyökér, szappangyökér).
• Szénhidrátok: Gyulladást csökkentő és bevonóanyagok (bodza, igazi édesgyökér, gyermekláncfű, hársfavirág, papsajt, zilizgyökér).
• Vitaminok: A-vitamint a sárgarépa és csonthéjas gyümölcsök, B-vitamint a gabonamagvak, C-vitamint s friss gyümölcsök, csipkebogyó, paprika, E-vitamint a gabonafélék csíraolajából nyerünk.

A gyógynövények felhasználása

• A gyógyszeripar különféle eljárásokkal kivonja, (izolálja) a hatóanyagokat és azt tisztán, vagy más hatóanyag(ok)kal, vegyületekkel különböző gyógyszerformákban hozza forgalomba. Például a gyűszűvirág leveléből szívműködést szabályzó (digitális), az anyarozsból vérzéscsillapító, vérnyomáscsökkentő (ergotamin, ergotoxin, ergometrin), a métengfűből vérnyomáscsökkentő (vincamin), a nadragulyagyökérből görcsoldó, szemészeti célokat szolgáló (atropin), a macskagyökérből nyugtató (valerin), a mákgubóból fájdalomcsillapító (morfin), köhögéscsillapító (kodein) hatású anyagot állítanak elő.
• Élelmiszeripar, de ezen belül a likőrgyártás és az édesipar is nagyon sok gyógynövényt használ.
• Kozmetikai ipar: A szájvizek, illatszerek, hajszeszek, hajolajok, főleg az arcbőr jellegének megfelelő arcpakolásokhoz, illatos növényi fürdők és egyéb kozmetikai szerek készítéséhez használják.
• A bőriparban, a bőrök feldolgozásához (cserszömörce, füzényfű), a szűcsiparban (szappangyökér) használata szükséges.
• Dohányipar a dohány fermentálásakor, (somkorófű, szagosmüge) illatanyag javítására használják.
• A népi gyógyászatban
• Állatorvoslásban (haszonállatok és társállatok állatorvosi kezelésében)

A gyógynövények gyűjtése

A gyógynövények gyűjtése és termesztése külön szakértelmet kíván. A legjobb gyógyhatást a frissen szedett gyógynövényekkel érhetjük el, de ügyelni kell arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, helyen és módon gyűjtsük és szárítsuk.

Gyökereket kora tavasszal vagy ősszel,

Leveleket virágzás előtt és alatt,

Termést a teljes érés idején,

Virágokat a virágzás kezdetekor gyűjtsük.

Csak egészséges, tiszta, féregmentes növényeket gyűjtsünk. A gyűjtést lehetőleg napsütéses időben, a növény száraz állapotában (eső és harmat felszáradása után) végezzük.
Használjunk vesszőkosarat, papírdobozt, zacskót vagy hálót, de nem szabad műanyagot használni, mert a növény befülled és a szárítás közben megfeketedik.
Ne gyűjtsünk műtrágyázott szántóföldön, legelőn, szennyezett vizek partján, nagy forgalmú autópályák vagy utak, ipartelepek, illetve vasúti töltések környékén.
Szárítás

A gyógynövényeket szárítás előtt ne mossuk meg. Aprítsuk fel, tiszta kendőn vagy papíron terítsük szét, árnyékban, szellős, meleg helyen szárítsuk. (Például padláson)
A gyökerek, nedvdús termések, kérgek teljes kiszárításához még feldarabolt állapotban is mesterséges hőre van szükség. A hőmérséklet ilyenkor sem lehet 35 °C-nál magasabb.
Tárolás

Csak teljesen száraz növényeket tegyünk el télire. Tároláshoz zöld üvegeket, kartondobozokat, textilzsákokat használhatunk. Védjük a nedvességtől, a fénytől és fémekkel való érintkezéstől.  

Forrás: Wikipedia