Orvosi székfű vagy kamilla

Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék
(Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény.
Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű,
szikfű, szüzekanyja, bubulyka.
A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon
Anthemis nemzetséget nevezi így.
Gyakran összetévesztik a római kamillával.

Előfordulása

A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik.
A mérsékelt övben az egész világon elterjedt.
Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő.
A világ több országában termesztik: a legfontosabb termesztő országok közé tartozik
Argentína, Bulgária, Egyiptom és Magyarország, kisebb mértékben termesztik
Csehországban, Németországban és Spanyolországban.

Jellemzők  

Egy-, néha kétéves 10–40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény.
A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek,
a sallangok keskeny fonalasak.
A végálló fészek 1,5–2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel.
A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak,
éretten visszahajlók.
A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye,
hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges.
Termése szürkésfehér kaszat. 
Az egész növény jellegzetes illatú.

Gyűjtése, termesztése  

Nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött;
több államilag elismert fajtája van.
Üzemi körülmények közötti termesztési technológiáját – több más növénnyel együtt
– a mezőgazdasági növénytan és a gyógynövénykutatás egyik magyarországi úttörője
Kerekes József dolgozta ki az 1970-es években.
Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik.
Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak
(a kamillamező fehér színű).
Frissen és szárítva használható.

Hatóanyagok

Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkéskék színű a lepárlás alatt képződő
kamazuléntől; az illóolaj összetevőinek zöme a szeszkviterpének közé tartoznak
(bizaboloidok, bizabolol-oxidok), de találhatóak benne poliacetilén-származékok is
(pl. en-in-diciklo-éter).
Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok,
pektinszerű nyálkaanyagok.

Gyógyhatása

A gyógyászatban virágzatát és annak kivonatait alkalmazzák.
Teája nemcsak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló,
nyugtató anyagokat is tartalmaz.
Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag- és
epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc- és hajápolásra is javasolják.

Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve,
mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták,
a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat,
ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt.
Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai és gyógyszeripar.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: virágzata (Matricariae flos),
annak folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum), illóolaja
(Matricariae aetheroleum).
Virágzatát a gasztronómiában teaként, vagy kandírozva is felhasznál.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a kamilla virágzat hagyományos,
népi gyógyászati felhasználásaként a megfázás tüneteinek enyhítését,
enyhe emésztőszervi panaszok (pl. puffadás) csökkentését, afták, illetve enyhe bőr és
nyálkahártya irritációk kezelését (pl. napégés) említi.

Forrás: Wikipédia, a lap szövege Creative Commons