Megfázás vagy meghűlés

Megfázás vagy meghűlés


Megfázás vagy meghűlés

A megfázás vagy meghűlés (más néven heveny orr-garatgyulladás, rhinopharyngitis, heveny rhinitis, nátha, hűléses hurut, akut légzőrendszeri betegség, catarrhus) a felső légutak vírusos fertőzése, amely elsősorban az orr, a torok és a tüdő nyálkahártyáját támadja.

 

A meghűlésnek nincs pontos tudományos és orvosi definíciója. Leggyakoribb kórokozója a rhinovírus, de kétszáznál is többféle vírus okozhatja és néha bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. A meghűlést gyakran összetévesztik a sokkal súlyosabb influenzával, amely gyenge immunrendszerű személyeknél (például újszülötteknél vagy időseknél) halálos is lehet. A megfázás a leggyakoribb fertőzéstípus az emberek körében.

Tünetei - a súlyosság és kiterjedés szerint - többek között a köhögés, a torokfájás, az orrfolyás (rhinorrhea), valamint a láz. A tünetek általában hét-tíz nap után megszűnnek, némelyik azonban akár három hétig is fennállhat.

A felső légúti fertőzéseket a test leginkább érintett területei szerint kategorizálják. A meghűlés elsősorban az orrot érinti, a garatgyulladás (pharyngitis) a torkot, a orrmelléküreggyulladások (sinusitis maxillaris, frontalis, ethmoidalis, sphenoidalis) pedig a melléküregeket. A tüneteket nem a vírusok által okozott szöveti károsodások, hanem az immunrendszer fertőzésre adott válaszreakciói váltják ki.

A meghűlésre nincs gyógymód, de a tünetek kezelhetőek. A felnőttek átlagosan évente kétszer-háromszor kapnak meghűlést. A gyermekek körében az átlag hat és tizenkét meghűlés évente. A fertőzés megelőzésének elsődleges módja a gyakori kézmosás, és arra is található bizonyíték, hogy hatékony védekezési mód lehet az arcmaszk viselése.  

Tünetek

A meghűlés jellemző tünetei a köhögés, az orrfolyás, az orrdugulás, és a torokfájás. További tünetei még az izomfájdalom (myalgia), a fáradtságérzet, a fejfájás, és az étvágytalanság. A megfázástól szenvedő személyek mintegy 40%-ánál fordul elő torokfájás, körülbelül 50%-uknál jelentkezik köhögés. Az esetek mintegy felében fordul elő izomfájdalom. A láz nem gyakori tünet a felnőttek körében, csecsemők és kisgyermekek körében viszont gyakori. Az influenza által okozott köhögéshez képest a meghűlés általában enyhe köhögéssel jár. A köhögés és láz együttes jelentkezése nagyobb valószínűséggel influenzát jelez a felnőtteknél. Számos vírus létezik, amely olyan meghűlést okoz, amely nem jár tünetekkel. Az alsó légutakból felköhögött váladék (köpet) színe változó lehet: áttetsző, sárga, vagy akár zöld. A váladék színéből nem lehet következtetni arra, hogy a fertőzést baktérium vagy vírus okozta.

Lefolyás

A meghűlés kezdetekor rendszerint fáradtságérzet, hidegérzet, borzongás, tüsszögés és fejfájás lép fel. A kezdeti tünetek közé tartozik még az orrnyálkahártya gyulladása, torokkaparás, torokfájás.

Ezeket néhány napon belül további tünetek – például orrfolyás, köhögés, fejfájás, végtagfájdalmak, néha enyhe láz - követik. A tünetek jellemzően a fertőzöttség kezdetét követő második és negyedik nap között a legsúlyosabbak, ezt követően általában megszűnnek, bár eltarthatnak akár három hétig is. A köhögés a gyermekek 35%-40%-ánál tíz napnál hosszabb ideig, és 10%-uknál 25 napon is túl tart.  

Vírusok

Koronavírusok a mikroszkóp alatt. Nevüket arról a korona formájú burokról kapták, amely körbeveszi a vírust.
A meghűlés a felső légúti traktus vírusos fertőzése. A leggyakrabban feltételezett kórokozó a rhinovírus (az esetek 30%-80%-a), amely a Picornaviridae víruscsaládba tartozó vírus, ahol 99 vírustípust tartanak nyilván.
Meghűlést okozó további vírusok: a coronavírus (10-15%), az influenzavírus (5-15%), a humán parainfluenza-vírus, a humán légzőszervi óriássejtes vírus, az adenovírusok, az enterovírusok, és a metapneumovírus. Gyakran egynél több vírus is jelen van. A meghűléses fertőzéseknél összesen kétszáznál is több vírus játszik közre.

Terjedés

A meghűlést okozó vírusok többsége kétféle módon terjed: a vírust tartalmazó levegőben szállított cseppek belélegzése vagy szájon át történő bekerülése útján, illetve fertőzött orrváladékkal vagy fertőzött tárgyakkal való érintkezés útján. Mindeddig nem állapították meg, hogy a meghűlés továbbadásának melyik a leggyakoribb módja.
A vírusok hosszú ideig életben maradnak a környezetben, ahol a kézről a szembe vagy az orrba kerülve terjesztik a fertőzést. A fertőzés terjedése gyakori a napközikben és az iskolákban, ahol sok gyenge immunitású és gyakran nem kielégítő higiénés állapotú gyermek tartózkodik zárt közösségekben.
A fertőzést innen továbbviszik az otthonaikba és továbbadják a családtagjaiknak. Nincs arra bizonyíték, hogy az utasszállító repülőgépeken újracirkulált levegő a fertőzést terjesztené. A rhinovírus által okozott meghűlések a tünetek jelentkezésétől számított első három nap során a leginkább fertőzőek, ezt követően sokkal kevésbé.

Kezelés

Az 1930-as évekből származó amerikai poszter, amely orvosaik felkeresésére buzdítja a megfázásban szenvedőket. Felirata: "A tüdőgyulladás úgy csap le, mint az emberevő cápa, amelyet kalauzhala, a megfázás irányít". Ezt alátámasztja, hogy a megfázást sok esetben bakteriális fertőzés súlyosbíthatja.
Petrányi Gyula a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professor emeritusa szerint: Enyhe esetben (a gyógyítás) fölösleges. Súlyosabb esetben sem tudunk sokat tenni. Jelenleg nincs olyan gyógyszer- vagy gyógynövény-készítmény, amely bizonyítottan lerövidítené a fertőzés lefolyását. A kezelés keretében a tünetek megszüntetéséről gondoskodnak. Ezek között van a sok pihenés, a rendszeres folyadékbevitel, és a sós vizes gargalizálás. A kezelésből származó előnyök többsége a placebo hatásnak tudható be.

Tüneti kezelés

A megfázás kezelésének fontos része a testi nyugalom, a meleg, de nem túlfűtött szobában való tartózkodás. Köhögés és orrfolyás esetén (különösen kisgyermekeknél) nagyon fontos a folyadékpótlás. Mások védelme érdekében lehetőleg nem szabad közösségbe menni és tömegközlekedési járműveken utazni. Köhögés és orrfolyás esetén (különösen kisgyermekeknél és időseknél) nagyon fontos a köhögés csillapítása, száraz köhögésnél köptető adása, és a folyadékpótlás (lehetőleg meleg tea illetve gyógytea formájában). (A köhögés egyébként azt jelzi, hogy légcső- és hörghurut (tracheobronchitis) is kialakult.) A kávé és az alkoholos italok fogyasztása ilyenkor kerülendő, mert folyadékok ugyan, de összességében vizet vonnak el a szervezettől.

A kamilla- vagy más gyógynövény-forrázatok meleg gőzeinek belégzése (inhaláció) jó hatású, mert segíti a légutak kitisztulását, javítja a nyálkahártyák vérellátását, megóvja a nyálkahártyát a kiszáradástól, így csökken a köhögési inger és a torokfájás is.

A tünetek enyhítését célzó kezelések között van az egyszerű fájdalomcsillapítók és lázcsillapítók alkalmazása, mint például az ibuprofén és az acetaminophen/paracetamol. Léteznek még acetilszalicilsav tartalmú gyógyszerek is, amelyek csökkentik a fejfájást és a lázat, ám a gyógyszeres kezelés a fent említett szerek mellékhatásain kívül azért sem ajánlatos, mert elnyomják a tüneteket, így a még lábadozó ember gyógyultnak hiheti magát, és legyengült szervezetét túlterhelve könnyen visszaeshet. Megfelelő elővigyázatosság mellett azonban alkalmazásuk - ezek ellenére - a beteg közérzetének javítására általában indokolt.

Nincs rá bizonyíték, hogy a megfázás kezelésében a köhögéscsillapítók bármivel is hatékonyabbak lennének, mint az egyszerű fájdalomcsillapítók. A köhögéscsillapítók alkalmazása gyermekeknél azért sem javasolt, mivel nincs bizonyíték sem a hatékonyságukra, sem az esetleges ártalmak kockázatára vonatkozóan. Kanadában 2009-ben betiltották a vény nélkül kapható köhögéscsillapító és meghűlés elleni szerek alkalmazását a hatéves vagy annál fiatalabb korú gyermekeknél, kockázatok és igazolatlan előnyök feletti aggályok miatt. A dextromethorphan nevű vény nélkül kapható köhögéscsillapító gyógyszerrel való visszaélés több országban is annak tilalmához vezetett. A köhögéscsillapítók nem az alapbetegséget gyógyítják, hanem annak egyik kellemetlen tünetét csökkentik (a köhögési reflex részleges bénításával!). Alkalmazásuk egyéni megfontolást igényel, mert egyrészt csökkentik a váladék ürülését, azaz a légutak öntisztulását, ami nem kívánatos hatás. Másrészt az erős, kínzó köhögés jobban megviselheti a beteget, mint maga az alapbetegség. A felnőtteknél első generációs antihisztaminokkal csökkenthető az orrfolyásos tünet, azonban ezek összefüggésbe hozhatóak olyan káros mellékhatásokkal, mint például a szédülés. Más légzésjavító gyógyszerek - például a pseudoephedrin – ugyancsak hatékonyak a felnőtteknél. Az orrfolyásos tünet orrspray alkalmazásával mérsékelhető, de az orr eldugulását csak átmenetileg enyhíti. Orrspray használata csak rövidtávon javasolt (általában maximum 5 napig), mert hosszútávú alkalmazásától kiszáradhat és bedagadhat az orrnyálkahártya, és ezen kívül függőséget is okozhat.

A második generációs antihisztaminok nem bizonyulnak hatékonynak a megfázás kezelésében.

Kutatások hiányában nem ismeretes, hogy a fokozott folyadékbevitel enyhíti-e a tüneteket vagy lerövidíti-e a légzőszervi betegségek lefolyását. Hasonlóképpen kevés adat van a melegített, párásított levegőre vonatkozólag. Egy tanulmány során megállapították, hogy a mellkasi bedörzsölésre szolgáló illóolajos szerek némileg hatékonyak lehetnek az éjszakai köhögés, orrdugulás, és alvási nehézségek csillapításában.  

Antibiotikumok és vírusölők

Amerikai plakát 1942-43-ból, felirata: "A megfázás következménye a hiányzás és a kiesett termelés". A megfázás megelőzésére felsorolt tanácsok közül azóta a legtöbbről bebizonyosodott, hogy nincs hatással a betegség kialakulására, így pl. a vitaminok szedése, melegen öltözködés, illetve az apróbetűs szövegben említett védőoltás.

Az antibiotikumok hatástalanok a vírusos fertőzésekkel szemben, így a meghűlést okozó vírusok ellen sem hatékonyak. Káros mellékhatásaik ellenére az orvosok gyakran írnak fel antibiotikumokat. Ennek több oka is van: a legtöbb beteg elvárja az antibiotikumos kezelést, az orvosok szeretnének valamit tenni a meghűlés kezelése és a másodlagos fertőzések elkerülése érdekében, és nem zárható ki, hogy a fertőzés egyes szövődményei megelőzhetőek az antibiotikumokkal. A meghűlés kezelésére jelenleg nincsenek hatékony vírusölő gyógyszerek, bár a kezdeti kutatások már hoztak némi eredményt.

Alternatív gyógymódok

Bár sokféle alternatív gyógymódot alkalmaznak a meghűlés kezelésére, legtöbbjük hatékonyságára nincs elegendő tudományos bizonyíték. 2010-ig a méz vagy az orrmelléküregek öblítése hatékonyságának sem igazolására, sem cáfolására nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték. Utóbbi egyébként is csak az adott melléküreg gyulladása esetén indokolt. A cink pótlásával csökkenthető a tünetek súlyossága és időtartama, ha a tünetek jelentkezésétől számított 24 órán belül adminisztráljuk. Kiterjedt kutatások megállapításai szerint a C-vitamin meghűlésre kifejtett hatása csalódást keltő. A kasvirág (echinacea) hatékonyságáról eltérőek a tapasztalatok. A kasvirág különféle változataiból nyert készítmények hatásossága változó lehet. A fahéjnak pedig antivirális és antibakteriális hatása is van, így eredménnyel használható a megfázás esetében.

Kilátások

A meghűlés általában enyhe lefolyású, a tünetek többsége rendszerint egy héten belül mérséklődik és a meghűlés magától elmúlik. Súlyosabb szövődmények általában a nagyon idős, az egészen fiatal, és a legyengült immunrendszerű betegeknél lépnek csak fel. Előfordulhat másodlagos bakteriális fertőzés és ennek következményeként arcüreggyulladás (sinusitis maxillaris) garatgyulladás (pharyngitis) vagy középfülgyulladás (otitis media) lép fel. Becslések szerint arcüreggyulladás a megfázásos esetek 8%-ában, fülgyulladás az esetek 30%-ában lép fel.  

 

Forrás Wikipedia    Creative Commons  3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

 

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

EgészségVilága cikkajánló

További cikkek »

 

 

 

 

EgészségVilága cikkajánló

További cikkek »