Hogy a tudósoknak igaza volt-e az új koronavírus-járvánnyal kapcsolatban vagy sem, az majd csak bizonyos idő távlatából derül ki. Annyi biztos, legalább akkora lehetőség a pandémia a tudomány számára, mint amekkora buktatói vannak.

Az életünk az elmúlt hónapokban a koronavírusról szól(t). A politikusok és futballbírók országából, ahogy más nemzeteknél is, az epidemológusok országává váltunk. Mindenki tudományos kutatásokat olvasott, koronavírus-tesztekről és lehetséges gyógymódokról vitázott, állást foglalt oltások mellett és ellen, arcmaszkhasználati polémiákba bocsátkozott. Soha ekkora lehetősége nem volt a kutatóknak, hogy visszaszerezzék az emberek tudományba vetett hitét, amelyet eléggé megtépázott a 20. század (atombombák, környezetszennyezés, Csernobil stb.).
Ám, amilyen gyorsan jött a vírus, most úgy tűnik, olyan gyorsan távozik is, pedig se gyógyszer, se vakcina nincs még ellene. Az Index.hu cikkében ezért nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a tudományos világot, a kutatók járványhelyzetre adott válaszait és ezt az egész felemás helyzetet vegye górcső alá Zemplén Gábor tudománytörténésszel, az ELTE professzorával.

Nincs jó megoldás

Ám mielőtt még kitértek volna a járvány tágabb tudományelméleti tanulságaira, a prevenciós paradoxonra, azaz a "túl jó" megelőzésből fakadó ellentmondásosságra hívták fel a figyelmet. "A szakértők, például a berlini fővirológus Christian Drosten, előre figyelmeztettek, hogy ha eléggé sikeresek leszünk a védekezésben, az emberek utólag feleslegesnek ítélik majd az erőfeszítéseket: a jósoltnál kevesebb afertőzésés a haláleset, az egészségügyi rendszer mégsem omlott össze, hát akkor biztosan túlreagáltuk az ügyet. Ez a prevenciós paradoxon. (...) Ha a próféciák meggyőzőek, de az ítéletnap elmarad, a népharag a bajt megelőző prófétákat találhatja meg." 

Mindez jól mutatja, akoronavírus-járvány egy igazi "wicked problem", azaz ördögi probléma, mert hiába minden erőfeszítés, csak rossz és kevésbé rossz megoldás van. A kérdés csak az, hogy mennyi áldozattal és járulékos kárral sikerül kezelni a helyzetet, a tudomány renoméjára nézve is.

Mindenki a tudósokra figyel

"Most a nagyközönség tagjai úgy várják a tudománytól a válaszokat, ahogy évtizedek óta nem" - idézi a cikk a Science magazin főszerkesztőjét Holden Thorpot, aki szerint végre azt látni, hogy a klímaszkeptikus és oltástagadó nézetek után a közvélemény újra a tudományhoz fordul. A tudomány, pontosabban a tudósok és a kutatók azonban nemhogy ekkora figyelemhez nincsenek hozzászokva, de a fejlemények ilyen sebességű eszkalálódásához sem. Ez nemcsak a külső szemlélők számára teremtett kaotikus helyzetet a tudomány világában, de még a benne aktívan részvevők sem tudták néha, hová kapják a fejüket. Hatalmas a nyomás, mindenki válaszokat vár, lehetőleg minél hamarabb. Nem csoda hát, ha mindenki egyszerre kezdett koronavírus-kutatásokba. Több százan meglévő gyógyszereket tesztelnek, megint sok-sok tucatnyian újakat fejlesztenek, vakcinákkal kísérleteznek, meglévő betegek tüneteit vizsgálják, fertőzőképességet kutatnak - s még sorolhatnánk. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor reggel az egyik kutatás még az arcmaszkok ellen, estére a másik már mellette érvel. 

A hitelesség rovására megy a kapkodás

Természetesen mindenki első akart lenni a bejelentésével, így megszaporodtak a pre-print, azaz tudományos minőség-ellenőrzésen át nem eső tanulmányok, így pedig elkerülhetetlenül a hibák is, emlékezzünk csak a hidroxi-klorokin körül kialakult bonyodalmakra, s végül a világhírű The Lancet tudományos folyóirat kínos ügyére egy tanulmány visszavonásával.

"Ennek biztosan lesznek innovációs hozadékai, de a nagy sebességből járulékos károk következhetnek: egyes kórházakban olyan gyógyszereket próbálnak ki, amelyeket korábban mellőztek volna, és a kényszerítő helyzetben nem mindig érvényesülnek a bizonyítékalapú orvosi kutatás alapszabályai. Egyes vegyületeknél utólag derülhetnek ki a problémák" - sorolta Zemplén Gábor. Mindez pedig könnyen a tudomány hitelének rovására mehet, holott most volna arra lehetőség, hogy az embereket a tudományos eredmények megértésére, a hiteles forrásokon alapuló cikkek fogyasztására edukálják, hiszen soha ekkora erőkkel nem zárt még össze a közösségi média és a magára valamit is adó sajtó a tudományos világ mögött, fellépve az álhírek ellen. 

Tiszta kommunikáció kell(ene)

Akárhogy is, ezek most bizonytalan idők, a tudomány számára is. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a végén a tudományos javaslatok közül a politikusok választanak, s ők hozzák meg a döntést, akkor nem csoda, hogy még most sem látjuk tisztán valaminek az elején vagyunk vagy épp a végén.

Az erőfeszítések ellenére ráadásul a kommunikáció is akadozik, pedig a szakértők szerint az volna mindennek az alfája és omegája, hogy az emberek felé egyértelműen, tisztán és érthetően fogalmazzák meg az üzeneteket, láthassák milyen információk alapján hoztak meg döntéseket. A cikk szerint azonban Magyarországon sem ez volt a jellemző, elég csak az operatív törzs online sajtótájékoztatóira, a random válogatott kérdésekre gondolni. "Nem lett volna nehéz beavatni az embereket a döntések hátterébe, és növelni a tudományos írásbeliséget, ehelyett tipikusan túlegyszerűsített kérdésekkel küzdenek hetekig: véd-e a maszk? Igen vagy nem? Egy-két mondattal sokkal világosabbá lehetett volna tenni a döntések hátterét. Az operatív törzs ehelyett állandó jelenidejűségben kommunikál, hogy ma mi történik, ebbe beleférhetne valamennyire a szakértői álláspont értelmezése is vagy néhány grafikon" - véli Zemplén Gábor.  

Forrás: Házipatika