Kategória:
Népi gyógyászat, Gyógynövények

Létrehozva:
2019-10-15 23:03:43

Cikk írója:
Joó Gábor


Szöszös ökörfarkkóró

A szöszös ökörfarkkóró (latin nevén Verbascum phlomoides) egy- vagy kétéves, tőlevélrózsás növény, amely a vegetációs ciklus első vagy második évében fejleszti 1-2 m magas virágzati szárát. Aranyló sárga virágai a száron alulról felfelé haladva júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Porzói a fénylő sárga párta csövéhez nőttek. Az egész növény molyhosan szőrös.

Az ökörfarkkóró (Verbascum)   

 

 

A kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, az ajakosvirágúak (Lamiales)
rendjébe és a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó nemzetség.
A nemzetségbe tartozó fajok száma kb. 360.
Európában és Ázsiában őshonos, a legtöbb faj a Mediterráneumban található.

Jellemzők

Feltűnő, égbe nyúló, ökörfark alakjáról kapta nevét.
Kétéves vagy évelő növények, virágos hajtásuk nagyméretű.
Egész nyáron virágzik. Kumarintartalma jelentős, ettől illatos.
Megtalálható réteken, mezőkön.

Felhasználás

A nagy, sárga virágú fajok virágai. 
Magyarországon elsősorban a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus)
és a (Verbascum ihapsiforme) – szárítva, köhögés elleni teaként használhatók.
Teája hígítja a vért, élénkíti a vese és a máj működését.   

Réteken előforduló fajok:

Molyűző ökörfarkkóró (V. blattaria)

Lila ökörfarkkóró (V. phoeniceum)

Szöszös ökörfarkkóró (V. phlomoides)

Csilláros ökörfarkkóró (V. lychnitis)

Molyhos ökörfarkkóró (V. thapsus) (mocsár és kaszálóréteken)

Dúsvirágú ökörfarkkóró (V. densiflorum)

Pompás ökörfarkkóró (V. speciosum)

Pamutos ökörfarkkóró (V. pulverulentum)

Fekete ökörfarkkóró (V. nigrum)  

 

Hol, mikor és hogyan gyűjthető?

 

A szöszös ökörfarkkóró egész Magyarországon megtalálható, vadon terem,
elsősorban ritkás tölgyesekben, legelőkön, száraz gyomtársulásokban fordul elő.
A laza homoktalajok növénye, fényigényes és szárazságtűrő.
Vadon termő rokon fajai (pl. molyhos ökörfarkkóró, dúsvirágú ökörfarkkóró,
pompás ökörfarkkóró) szintén gyűjthetők, kivéve a lila virágú,
lila porzójú vagy nagyon apró virágú fajokat (pl. lila ökörfarkkóró).

 

Virágait a kinyílás napján, a harmat felszáradása után kell gyűjteni,
száraz időben, délelőtt, mivel délre már elhervadnak.
A virágokat kézzel szedjük, de csak a szirmokat a hozzájuk nőtt porzószálakkal
(a csészelevelek értéktelenek). A leszüretelt, friss virágok nagyon érzékenyek,
hamar megbarnulnak, így azonnal szárítani kell őket, vékony rétegben kiterítve,
jól szellőző helyen, akár tűző napon is.
A szedést nehezítheti, hogy érzékenyebb egyéneknél a növény szinte
minden részén található szőrképletek viszketést, köhögést válthatnak ki.